A ‘hisztik’ és érzelemkitörések a gyermekkor természetes és szükséges velejárói – bármilyen kellemetlenek is legyenek akár a környezet, akár a gyerek számára. Az azonban, hogy miként kezeljük ezeket a helyzeteket, komoly hatással van a gyerekek érzelmi fejlődésére. A gyerekek életük első néhány évében rengeteget tanulnak az önszabályozásról – vagyis az egyes helyzetekre adott érzelmi, kognitív és viselkedési reakciókról.
A kisgyermekek körében a digitális eszközhasználat rohamos mértékben növekszik. A gyerekek egyre korábban találkoznak a képernyőkkel, és szabadidejük jelentős részét képernyő előtt töltik – többet, mint a szabadban vagy más, nem digitális tevékenységek során. A járvány előtti kutatások szerint az óvodáskorú gyermekek naponta átlagosan 1,5–2,5 órát töltöttek képernyő előtt, ez az idő azonban a világjárvány idején további egy órával emelkedett. Az elektronikus média és a digitális eszközök széles körű használata még a felnőttek kognitív működésére, érzelmeire és mentális egészségére is hatással lehet. A kisgyermekek azonban, akiknek agya és kognitív folyamatai még rendkívül plasztikusak, potenciálisan sebezhetőbbek ezekre a hatásokra.
Egy nemzetközi kutatócsoport magyar kutatókkal együttműködésben azt a jelenséget vizsgálta, amikor a gyermekek frusztrációját, hisztijét a szülők digitális eszközökkel próbálják megelőzni vagy csillapítani. Egyre gyakoribb ez a jelenség, hiszen rövid távon igen hatásosnak bizonyul: a gyerekeket lekötik a digitális tartalmak – legyen szó telefonról, tabletről vagy számítógépről –, ezáltal elterelődik a figyelmük és látszólag megnyugszanak. A tanulmány azonban óva inti a szülőket ettől a módszertől.
Bár a negatív érzelmek digitális eszközökkel való érzelemszabályozása rövid távon hatékony lehet, hosszú távon gátolhatja a gyermek önszabályozó képességeinek fejlődését, ami gyengébb önkontrollhoz és nehezebb dühkezeléshez vezet. A kutatás eredményei szerint azoknál a családoknál, ahol a szülők gyakran alkalmazták a digitális érzelemszabályozást, a gyerekek egy évvel később gyengébb indulat- és érzelemkezelési készségeket mutattak. Mindez később fokozott digitális eszközfüggőséghez, problémás médiahasználathoz, „képernyőidő-hisztikhez” vezethet.
Könnyű tehát egy negatív spirálba belekeveredni. Érthető, hogy szülőként szeretnénk megóvni gyermekeinket a rossz érzésektől. Mégis nagyon fontos, hogy megtapasztalják a negatív érzelmeket is, mert csak így tudják megtanulni, hogyan kezeljék azokat. Ezért ne próbáljuk mindenáron elkerülni azokat a helyzeteket, amelyek negatív érzésekkel vagy frusztrációval járhatnak. Konok Veronika, az ELTE Alfa Generáció Labor kutatója és a tanulmány szerzője szerint a gyermekeknek ebben a tanulási folyamatban a szülők segítségére van szükségük, nem pedig egy digitális eszközére.
Hogyan tudom támogatni a gyermekemet ilyen helyzetekben?
Már önmagában az is rengeteget segít, ha egyszerűen csak jelen vagyunk. Legyünk ott velük, segítsük őket át a nehéz érzéseken. Ismerjük el, validáljuk és nevezzük is meg az érzéseket, tükrözzük vissza, mi az, amit érezhet (pl. “Látom szomorú vagy, mert…, Most nagyon mérges lehetsz, hiszen…”). Egy gyerek ezáltal meg tudja tanulni, milyen érzelmei vannak, ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy következő lépésként szabályozni is tudja majd azokat. Ezek a helyzetek neki sem kellemesek, ezért szüksége van egy olyan felnőttre, aki elismeri rossz érzéseit, ugyanakkor biztosítja őt afelől, hogy át tudnak lendülni ezen.
Ilyenkor szüksége lehet testi közelségre, legyünk vele egy szinten, guggoljunk le hozzá, öleljük át (ha hagyja!) Ha ellök, eltol magától, tartsuk ezt is tiszteletben, de maradjunk a közelben, és figyeljünk, hogy se magát, se a környezetét ne bántsa. Ha kicsit megnyugodott, megpróbálhatunk újra közeledni.
A digitális eszközök kétségtelenül megkönnyíthetik a mindennapokat, de nem helyettesíthetik a szülői jelenlétet és kapcsolódást. Amikor a gyerekek érzelmeikkel küzdenek, valójában nem egy képernyőre, hanem egy biztonságot adó felnőttre van szükségük. Jelenlétünkkel és elfogadásunkkal a legfontosabb dolgot adhatjuk nekik: megtanítjuk, hogy az érzéseiket nem elnyomni kell, hanem megélni, kezelni, feldolgozni.
forrás: mipszi.hu