fbpx

A fokhagyma (Allium sativum) fogyasztásának már az ókorban különleges jelentőséget tulajdonítottak. Az első javallatot i. e. 5000 körül vésték a sumér ékírásos agyagtáblákba. Egy i. e. 1500-ban írt papiruszra az egyiptomi tudósok az illatos gumó 22-féle orvosi alkalmazását jegyezték fel. A növényt Tutanhamon sírjában is megtalálták. A piramist építő munkások azért bírták a nagy igénybevételt, mert táplálékuk egyik legfontosabb összetevője a fokhagyma volt. A görög atléták és a görög katonák is fokhagymával javították erőnlétüket, Homérosz Odüsszeiájában pedig fokhagymától nyertek erőt Kirké boszorkányságai ellen.

A fokhagyma származási területe – sok más pikáns fűszerféléhez hasonlóan – a mai Irán, illetve Afganisztán; más feljegyzések szerint a növény Kirgízia sztyeppjeiről származik. Fogyasztása Japánban és Kínában ősidők óta ismert. Kínában ma is az egyik legfontosabb gyógynövény. 

Összetétele, hatóanyaga
Tápértéke jelentős: szénhidrátot, fehérjét, fontos ásványi anyagokat, illóolajat, B1– és B2-vitamint tartalmaz. Több mint kétszázféle biológiailag aktív anyag – vitamin, ásványi anyag, aminosav és enzim – található a fokhagymában. Egyik legfontosabb hatóanyaga a mintegy 1% kéntartalmú alliin (illóolaj), mely közismerten antibiotikus hatású. Mára az egyik legfontosabb gyógynövényünkké vált. 

A fokhagyma hatóanyagai egyaránt sikeresen veszik fel a harcot a baktériumokkal, a vírusokkal, a gombákkal és az élősködőkkel, ezenkívül serkentik az emésztést, csökkentik a koleszterinszintet, tisztítják az érfalat, valamint erősítik az immunrendszert, normalizálják a szapora szívműködést. kiem

Gyógyhatása
A régi időkben gyógyszer hiányában baktérium, vírus és gomba okozta fertőzéses betegségeket, még a tífuszt és a kolerát is fokhagymával gyógyították.

A meghűléses betegségek kezelésében is nagy szerepe van a népi gyógyászatban. Asztma, köhögés, szamárköhögés, hörghurut esetében a nyálkahártya kevésbé ingerlékeny a tejben főtt fokhagyma hatására. Óvakodjanak továbbá a fokhagymától azok is, akik gyulladásos betegségben szenvednek.

A korszerű orvostudomány elismeri, hogy a fokhagyma rendszeres fogyasztása eredményesen csökkenti a magas vérnyomást, segít megelőzni az érelmeszesedést. A fokhagyma nemcsak megakadályozza a koleszterin, illetve a zsír lerakódását a vérben, hanem képes a már lerakódott masszát feloldani, csökkenteni a vér koleszterinszintjét. A fokhagyma két hónap alatt érezhetően csökkentheti a vérzsírszintet. Nem szabad azonban túlzásba vinni a fogyasztását, mert az LDL-szint mellett a HDL-szint is csökkenhet, ami szívelégtelenséghez vezethet.

A fokhagyma fokozza az emésztőrendszer, az epe és a máj működését, fertőtleníti a bélrendszert.

Bizonyított
Kutatók úgy találták, hogy a fokhagyma baktericid hatása számottevő: egy közepes méretű gerezd 100 000 penicillinegység baktériumölő hatásával egyenértékű. A fertőzés típusától függően a szájon át szedhető penicillindózisok 600 000–1,2 millióig terjednek. Ezzel 6–12 fokhagymagerezd egyenértékű.