Labdázás közben kicsavarodó térd, vízisíelés közben elszakadó vállszalagok, túrázás közben kiforduló boka – csak néhány olyan sérülés, amely a nyári, szabadtéri sportaktivitások közben gyakran előfordulnak. A traumatológus szakorvos szerint ezeket a sérüléseket és a hosszadalmas gyógyulási időszakot mind el lehetne kerülni körültekintéssel, ráadásul az sem mindegy, hogy milyen edzettségi szinttel rendelkezünk a sérülés pillanatában.
A nyári vakációk idején többen sportolnak. Nemcsak azért, mert akkor van idejük rá, hanem azért is, mert a szabadság, a jó levegő, a vízpart, a hegyek látványa és a családi programok is mozgásra sarkallják az embert. Ilyenkor a legtöbben futnak, vízisíelnek, kerékpároznak, túráznak, vagy csak labdáznak a vízben. Ilyenkor a legváratlanabb pillanatban történhet meg a baj, ami kellemetlen napokat okozhat, de akár hosszú hónapokig tartó rehabilitációval járó időszakot is előidézhet.
Bármilyen korban megtörténhet a baj
A sérülés mértékét vagy a rehabilitáció szükségességét csak nagyon kis mértékben befolyásolja az érintett kora. Sokkal fontosabb a csontozat állapota és az edzettségi szint. Mindezek nemcsak a sérülés súlyosságát, hanem a gyógyulási időszak hosszát és nehézségét is meghatározhatják. Minél edzettebb valaki, annál könnyebb és rövidebb lesz a rehabilitáció. A mozgásszegény, edzettlen állapotban szerzett sérülések azonban hosszabb és nehezebb gyógyulással járnak – ismertette Dr. Gáspár Szabolcs, a Budapesti Mozgásszervi Magánrendelő ortopéd-traumatológus főorvosa.
A leggyakoribb sérülések
Vannak klasszikus sportok, amelyeket gyakrabban űzünk nyáron. A futás a legnépszerűbb, ám még a leggyakorlottabbak is ki vannak téve sérüléseknek. Ha például kimarad a bemelegítés vagy a nyújtás, akkor könnyen izomhúzódás alakulhat ki, súlyosabb esetben pedig csonthártyagyulladás is bekövetkezhet. Ezek a problémák nehezen gyógyulnak, a teljes felépülésig nem is szabad folytatni a sportterhelést.
Fiatalok és idősek egyaránt szeretnek kirándulni, túrázni, nordic walkingozni. Az ilyen tevékenységek során többnyire a talaj egyenetlensége miatt sérülnek meg az érintettek. Könnyű ugyanis megbotlani egy kiálló gyökérben vagy elveszíteni az egyensúlyt, az esés tompítása miatt pedig gyakoriak a csukló- és csípőtáji törések is. A vízisportok, így például a vízisí és a wakeboard terén a vállsérülések a leggyakoribbak. Sokan nem engedik el időben a drótkötelet, így a vállficam vagy a váll körüli izmok szakadása borítékolható az ilyen esetekben. Úszás közben ritkán fordulnak elő sérülések, a strandolás azonban már több mozgásszervi problémát idézhet elő.
Labdázás vagy más vízijáték közben könnyű belelépni olyan, előre nem látható gödörbe az iszapban, amely bokasérülést eredményez. A hirtelen forgásokat, mozgásokat pedig nem mindig tudja lekövetni a talajon maradt láb, ezért a térdsérülés is igen gyakori az ilyen helyzetekben. Minden esetben javasolt azonnal orvoshoz fordulni, hiszen még egy egyszerű ficam is előidézhet súlyosabb problémákat – figyelmeztetett a szakember.
Hogyan kezelik a sérüléseket?
A legtöbb sérülés a dinamikus, irányt változtató sportaktivitások közben történik, elsősorban térd- és bokasérüléseket okozva. A kezelési mód és az azt követő rehabilitáció nagyban függ attól is, hogy csont-, izom- vagy szalagsérülés történt-e. Az orvostudomány jelen állása szerint egy csonttörés után szívesebben operálják meg az érintett testrészt ahelyett, hogy stabil helyzetben, gipsszel vagy más ortézissel rögzítenék. A műtéttel ugyanis hamarabb lehet mobilizálni az ízületet, amelynek egyébként is jót tesz a mozgás. Ha nincs az ízületben elmozdulás, törés, vagy a páciens nem szeretne műtétet, akkor gipszrögzítést szoktak alkalmazni. Ilyenkor viszont elsorvad a sérült testrészt körülvevő izomzat, az ízület mozgása beszűkül és csak hosszadalmasabb rehabilitáció során térhet vissza az izomerő – magyarázta a szakember.
Ha egy izom sérül meg, az általában funkcióvesztéssel is jár, ezért vissza kell állítani az eredeti állapotot. Visszaillesztik a tapadási vagy eredési helyre, esetleg minimális mozgást engedélyeznek, amíg az izom ínas része vissza nem gyógyul a csontra, ahonnan leszakadt. A szalagsérüléseket ritkán kell operálni, négy-hat hét alatt maguktól meg tudnak gyógyulni. Műtéti ellátás esetén – például a térdízület elülső keresztszalag sérülése – azonban hosszadalmas, akár féléves rehabilitáció következhet. A boka körüli szalagokat viszont többnyire elég rögzíteni dinamikus ortézissel, amely ugyan csökkentett mozgást engedélyez, mégsincs ágyhoz kötve a páciens – fogalmazott a szakember.
A legfontosabb azonban, hogy minden ilyen sérülés után – akár történt műtét, akár nem – szükséges egy irányított gyógytorna, amelyet szakképzett gyógytornász vezet és a sérült területre koncentrál. Ez azért fontos, mert így lerövidülhet a gyógyulás időszaka, és hamarabb visszatérhet a páciens akár a sportaktivitáshoz, akár a mindennapi élethez.
forrás: www.hazipatika.com