A háziorvosnál megjelenők egyharmada valamilyen mozgásszervi panasszal fordul orvoshoz. Az időskori rokkantság legfőbb okai a mozgásszervi betegségek. Ezek azonban inkább sajátos kórfolyamatnak, és nem az öregedés elkerülhetetlen következményének tekintendők. Az ízületi degeneratív kórképek (artrózis) nagyon gyakoriak, mivel idősebb korban szinte mindenkin észlelhetők kopásos jelenségek, röntgenelváltozások. Ugyanakkor a röntgenkép és a panaszok súlyossága között nincs egyenes összefüggés.
Ízületek
A mozgásszervi panaszok vezető tünete a fájdalom és a mozgáskorlátozottság. Ezek mind súlyosabbá és tartósabbá válása a csípő-, térd-, és vállízület környéki izmok elmerevedését okozhatják. A fájdalom miatt a beteg kíméli, nem mozgatja a fájdalmas tájékot. Ezért nagyon fontos az idejében megkezdett, gyógyszeres terápia. Alapvető szempont azonban az, hogy a beteg csak annyi ideig és olyan mennyiségben szedjen a mozgásszervekre ható gyógyszert, ameddig és amennyi elengedhetetlenül szükséges. Ezeknek a gyógyszereknek ugyanis jelentős mellékhatásai is vannak pl. a gyomor-, és bélrendszerre kifejtett mellékhatás, amit ha lehet, feltétlenül el kell kerülni. Az ízületi degenerációt az ízfelszíneket borító porcok elvékonyodása, az ízületi folyadék csökkenése, és az ízületi rész beszűkülése jellemzi. Az ízfelszínek szinte „szárazon dörzsölve” egymás felszínén mozognak. A nagyteherhordó ízületek súlyos degeneratív elváltozása, artrózisa esetén fontos mérlegelni, hogy szükséges, illetve lehetséges-e az ízület szövet-, és szervezetbarát protézissel való pótlása.
A kisízületek artrózisa általában idősebb nőkön fordul elő: a kezek ujjainak kisízületeit érinti. Néha tünetszegényen, néha fájdalmas, gyulladásos epizódokban lezajló, a kisízületet deformáló gyulladás formájában jelentkezik. Az idő előrehaladtával egyre több ujjat érint, a fájdalmas időszakok az ujjak használatát jelentősen korlátozzák.
A csontváz nem élettelen, pusztán a testet hordozó váz, hanem élő, aktív anyagcseréjű szerv. Ezért a csontváz szerkezeti épsége a csontszövet anyagcsere-folyamataitól függ. A csont anyagcseréjét az életkor, a fizikai aktivitás, a táplálék ásványianyag-tartalma, a D-vitamin, különböző hormonok, így a nemi hormonok, a pajzsmirigy-működés, a mellékvesekéreg működése, a növekedési hormon, valamint más tényezők befolyásolják. A csont folyamatos képződését és újraképződését speciális sejtek biztosítják. Vannak sejtek, amelyek lebontják a meglévő csontszerkezetet, és vannak, amelyek új csontot képeznek. Ezt a két, egymással szorosan összefüggő folyamatot az anyagcsere és a külső hatások, illetve stresszhatások befolyásolják.
A pubertás kor végétől 25–30 éves korig a csontváz tömegének körülbelül 10–15%-a újul meg évente. A csontfelszívódás – és képződés harmincéves kor után is folytatódik, a felszívódás mértéke meghaladja csont képződését. A nőkön 50–60 éves kor tájékán bekövetkező menopauzával járó hormonális változások miatt felgyorsul a csontállomány fogyatkozásának üteme. A csonttörések kockázata nők esetében nagyobb, ez feltehetően az eleve kisebb csonttömeg eleve gyorsabb ütemű csökkenésének következtében alakul ki.
A gerinc elváltozásainak oka lehet degeneráció vagy csontritkulás. Nehéz eldönteni, hogy aktuális panaszért a degeneratív elváltozások, vagy a csontritkulás folyamata felelős-e. A degeneratív elváltozásnak korábbi előzményei is szoktak lenni. Ha a fájdalom hirtelen, jelentéktelen emelés, vagy trauma hatására lép fel, akkor csontritkulásos, összeroppanásos törésről lehet szó általában. Azonnal orvoshoz kell fordulni: a röntgenfelvétel és az egyéb vizsgálatok eldöntik, hogy milyen csontfolyamatról van szó. Nagyon idős, legyengült általános állapotban lévő betegeknél a következményes izomvédekezés alig észlelhető, sőt, hiányozhat is.
A csontritkulás a leggyakoribb anyagcsere eredetű csontbetegség, olyan csontszövetsorvadás, ahol a kalciumtartalom csökkenése miatt a csontok mennyisége és teherbíró képessége csökkent.
Reuma
Gyulladásos reumatológiai betegségek (időskori reumatoid artritis) idős korban is előfordulnak: az immunrendszer öregedése miatt csökkent az immunválasz, ezért nehezebben felismerhető aspecifikus tüneteket mutathatnak, és enyhébb lefolyásúak. A polimialgia reumatika jellegzetes, szisztémás gyulladásos reumatológiai kórkép. Láz, elesettség, a nyak, a vállöv és a medenceöv fájdalmával, merevségével jellemezhető állapot, amely gyógyszerre jól reagál.
A laboratóriumi vizsgálatok során időskorban három lényeges tényezőt kell figyelembe venni:
1. a mozgásszervi betegségek többségében nem létezik kórjelző diagnosztikai vizsgálat,
2. számos eljárás diagnosztikai specificitása elégtelen,
3. bizonyos laboratóriumi normálértékek az életkor előrehaladtával változhatnak, ezért bizonyos vizsgálatok, pl. ún. autoantitestek kimutatása időskorban betegség híján is pozitív eredményt adhatnak.
Hormonproblémák
Kevesen tudják, hogy a belső elválasztású mirigyek csökkent, vagy túlműködése gyakran mozgásszervi fájdalmakban is megnyilvánulhat. Általában ízületkörnyéki, az izmokat, idegeket, csontokat érintő, fokozatosan kialakuló, majd generalizált mozgásszervi fájdalomhoz vezetnek. A 2-es típusú cukorbetegség, a pajzsmirigy alulműködése, kéztőalagút-szindróma kialakulását okozza: a tenyéri hajlító inak gyulladása az ujjak behajlított helyzetben való rögzüléséhez vezetnek. A beteg csuklójában, tenyerében és a vállában érez éjszaka súlyosbodó fájdalmat. Az izomzat tömegének lassú, progresszív fogyatkozása és az izomerő csökkenése 30 és 75 éves kor között zajló élettani folyamat. A növekedési hormon relatív hiánya és a rendszeres, erőteljes izommunkát igénylő tevékenységek ritkábbá válása elősegítik kialakulását.
Mozgáskorlátozottság
Időskorban az összes, a beteg mozgáskorlátozottságával járó akut betegség – különösen az ágyhozkötöttséggel járó állapotok –, a testi erőnlét csökkenésének és az izomzat tömegének felgyorsult fogyatkozásával fenyeget. Egyes szakorvosok szerint minden teljes ágynyugalomban töltött nap után két hét testedzés szükséges az alapvető funkciók helyreállításához. A mozgékonyság csökkenése veszélyeztetheti az egyén önálló életvitelét, ezért idős betegek ápolása során, különösen az ágyban fekvők esetében mielőbb el kell kezdeni a mobilizálást.
forrás: www.betegvagyok.hu