Az allergénre adott válaszreakcióként hisztamin szabadul fel, mely az allergiás tünetek nagy részéért felelős. A hisztamin minden szövetben és szövetnedvben megtalálható vegyület.
Az emberi szervezetben, főleg az ún. hízósejtekben és a vér ún. bazofil sejtjeiben raktározódik, de van a gyomornyálkahártya sejtjeiben is. A célsejthez (receptorhoz) kapcsolódva bél- és hörgőgörcsöt válthat ki, ugyanakkor értágulatot és vérnyomásesést okozhat, fokozza a hajszálerek áteresztő-képességét, a nagyobb ereket viszont összehúzza.
Ezek a hatások magyarázzák a hisztamin hatására létrejövő tünetegyüttest: vizenyőt, értágulatot, viszketést. Egyes fejfájások kialakulásában is szerepe lehet. A hisztamin helyi keringésjavító hatását használják fel a reumatikus fájdalmak kezelésére alkalmazott iontoforézisnél is. A hisztamin okozta kellemetlen tünetegyüttes kivédhető: ellenkező hatású anyag használatával, a hisztaminnak a célsejtekhez való kötődésének gátlásával, és a hisztamin-felszabadulás gátlásával.
Az antihisztaminok megakadályozzák, hogy a hisztamin kifejtse hatását. Ha a hisztamin nem képes hatni, az allergiás tünetek nem alakulnak ki. Sajnos az antihisztaminok nem mindig hatásosak. Bár a hisztamin a legfontosabb allergiáért felelős anyag, a szervezet által kiválasztott egyéb anyagok is okozhatnak allergiás tüneteket. Ha az antihisztaminok önmagukban nem előzik meg az allergiát, egyéb gyógyszerek segíthetnek. Az antisztaminok akkor a leghatásosabbak, ha rendszeresen szedik az allergia szezon idején.
Az antihisztaminok egy részének idő előtt jelen kell lenniük, hogy a hisztamin felszabadulását meggátolják. Ha a hisztamin már felszabadult a szervezetben, az allergia tünetei is megjelennek. Ha akkor veszünk be antihisztamint, amikor a tünetek már megjelentek, az újabb hisztamin felszabadulást megelőzzük, de a már jelenlévő hisztaminnal a hatóanyag nem tud mit kezdeni.
Az antihisztamin hatású molekuláknak három generációját különböztetjük meg. Kezdetben, a gyógyszercsoport felfedezése (1910) után jóval, csak 1940 körül születtek meg az első, ilyen hatású molekulák. Bár ezek igen hatékonyak voltak az allergiás tünetek enyhítésében, az antihisztamin hatásnál fogva számos, súlyos mellékhatással kellett a „fogyasztóknak” megküzdeniük: erős altató-nyugtató hatás (amely a mindennapi tevékenységet is erősen korlátozta), kifejezett szájszárazság, és az étvágynövelő hatás miatt gyakori volt a nagymértékű elhízás is.
Mindezek miatt, nem egy ilyen, úgynevezett „első generációs” szer hatását be is tiltották, és intenzív kutatásokba, kísérletekbe kezdtek, hogy ezt a roppant előnyös, allergia-ellenes hatást minél optimálisabban ki lehessen használni.
A gyógyszergyárakban dolgozók erőfeszítéseit siker koronázta, a 70-es évek körül megszületett a „második generáció”, amelynek tagjai jóval „szerényebb” mellékhatás-listával rendelkeznek. Sikerült minimalizálni a nyugtató-altató hatást úgy, hogy emellett az allergiás tüneteket továbbra is hatékonyan képes mérsékelni. Adagolásában a kezelőorvos véleményére kell hagyatkozni, mert bizonyos alapbetegségek, illetve együtt szedett gyógyszerek módosíthatják a hatást, mely így kardiológiai (szív- és érrendszeri) szövődményekhez is vezethet.
A legújabb fejlesztések eredményeképpen készültek el, mondhatni napjainkban, a „harmadik generációs” antihisztaminok. Ezekkel gyakorlatilag minimalizálták a fentebb említett mellékhatásokat, a kutatási kísérletek alapján gyakorlatilag nem volt szignifikáns összefüggés megfigyelhető.
Az allergiás tünetekben szenvedőknek érdemes mihamarabb szakorvosukhoz fordulni, mert ezekkel a készítményekkel igen gyorsan, hatékonyan, szinte mellékhatások nélkül megszüntethetik panaszaikat.
Forrás: www.informed.hu, www.benu.hu