fbpx

Talán nem is gondolnánk, hogy egy kis borozgatással mennyi cukrot viszünk a szervezetünkbe. Sok szó esik a borfogyasztás pozitív és negatív hatásairól, de a cukorról szinte mindenki megfeledkezik. Most teszünk ellene.

A borokról szinte mindenki tudja, hogy vannak száraz, félszáraz, félédes és édes fajták, de ezeket a kategóriákat a többség a fogyasztáskor érezhető édesség mértékéhez kapcsolja. Pedig valójában nem az érzet, hanem a cukortartalom határozza meg, hogy egyes borok melyik kategóriába kerülnek.

Íme az osztályozás alapját jelentő cukortartalmak.
Száraz: kevesebb mint 4 gramm/liter
Félszáraz: 4-12 gramm/liter
Félédes: 12-45 gramm/liter
Édes: több mint 45 gramm/liter

Ez azt jelenti, hogy egy átlagos pohár (másfél deciliter) félédes borban jó eséllyel egy teáskanálnyi cukor is lehet. Azaz érdemes számolni vele.

Honnan származik a borban lévő cukor?

A jó minőségű borokban kivételes esetektől eltekintve nincs úgynevezett hozzáadott cukor, csak maradványcukor. Ez pedig magából a borszőlőből származó természetes gyümölcscukor (fruktóz és glükóz). Vannak olyan esetek, amikor az olcsó borokat előállító pincészetek a törvényben megengedett határokon belül cukrot vagy szőlőkoncentrátumot használnak a bor édesítésére, mert a bor készítéséhez használt szőlő minősége nem elég jó, cukortartalma nem elég magas, és így sem az elvárt íz, sem az alkoholtortalom nem érhető el.

Miért szárazak és édesek a borok?

A borkészítés során a szőlő kipréselt levében, a mustban lévő cukrot az élesztőgombák alkohollá alakítják. Száraz lesz a bor, amikor az élesztő minden cukrot felemészt, és édes, amikor az élesztő metabolizmusát, azaz az erjedési folyamatot leállítják (általában a must hűtésével), mielőtt az élesztő minden cukrot alkohollá konvertált volna. Ez az oka, hogy az édes borokban gyakran kisebb az alkoholtartalom. Jó példa erre a tokaji aszúesszencia, amely tökéletesen harmonikus ital, mégis csak 2-6 alkoholszázalékot ér el.

Miért nehéz ízleléssel megállapítani a maradékcukor mennyiségét?

A maradékcukor pontos mennyiségét nagyon nehéz megítélni a puszta nyelvünkkel. Még a magasan képzett borkóstolóknak is gondot okoz a meghatározása. Ennek fő oka, hogy nem érezzük az édességet, mert a bor egyéb jegyei, főleg a savasság és a tannintartalom torzítják az édességérzékenységünket. Könnyebb ezt a limonádé példáján megérteni. Az egyszerű cukros vizet kifejezetten édesnek érezzük. De ha citromot csavarunk bele, akkor az édesség intenzitása csökken, és harmonikusabb, sőt üdítő hatású italt kapunk.

Milyen bort igyunk?

A borok sok mindenben különböznek egymástól, és más-más célból is fogyasztjuk. Az igazi borkedvelők pusztán az élvezet kedvéért. De a bor általában az étkezések kísérője. Vannak, amelyek aperitifnek jók, vannak, amelyek evés közben szolgálnak a legjobban (a felszolgált ételhez igazodva), és ismeretesek az étkezéseket lezáró desszertborok. Persze, a borok nagyszerűek egy baráti beszélgetés vagy egy meghitt találkozó kisérőiként is. De minek is tagadnánk: van, aki az alkohol hatását keresi bennük. Nehéz tehát a választás, de ha a célt ismerjük, akkor ez sokat segíthet.

Általában érdemes jobb minőségű száraz bort venni, mert ennek a legnagyobb az élvezeti értéke (a komplex ízek felismerését a borban nem árt egy kicsit tanulni), és nincsen benne felesleges cukor, amely ugyanúgy veszélyek hordozója, mint az alkohol.

forrás: www.hazipatika.com