Manapság a patikában ritkán áll a tára mögött férfi gyógyszerész. Mondhatjuk, fordult a kocka, egy emberöltőnyi idő kellett ahhoz, hogy az egykori „gyógyszerész kisasszonyok” teljes jogú gyógyszerésszé váljanak. De a hivatás női úttörőinek bátorsága, kitartása, elköteleződése nélkül a helytállásra való képesség nem szerezhetett volna bizonyosságot.
Nőt? Doktornak?
Azokban a patikárius családokban, amelyekben leánygyermeknek szerették volna továbbadni a hivatást, a 19. század végéig kellett várniuk a lányörökös saját jogú pályára engedéséig. A Gyógyszerészi Hetilap 1893-ban vette napirendre a nők kiképzésének, alkalmazásának kérdését. Kezdetben sem a szakma, sem a közvélekedés nem támogatta az elképzelést. Az ellene szólók elismerték ugyan, hogy a gyógyszerészhiány pótlására valóban szükséges lenne a nők bevonására, valós ellenérveiket mégis rejtve hagyták. A felszínen a „gyengébb bánásmódhoz szokott” hölgyeket féltették, és az előképzés hiányosságát nevezték meg a hárítás okaként. Azzal érveltek, hogy előbb leánygimnáziumot kellene indítani Budapesten. Tépelődésüket egy önmaguknak is ellentmondó nyilatkozattal zárták: „A mi véleményünk az, hogy a nők alkalmaztatására jelenleg szükség nincs és hisszük, hogy ezentúl sem lesz.”
Nőt, bizony!
Nem sok időnek kellett azonban eltelnie, hogy a női emancipációt először szorgalmazó Mária Dorothea Egyesület kezdeményezése gyakorlattá váljon. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter az egyesület elnökének, gróf Csáky Albinnének folyamodványát elolvasva komolyan fontolóra vette a kérést. Konzultációra hívta a grófnét, és 1895 januárjában már meggyőződéssel beszélt a képviselőházi ülésen arról, hogy gyermek-, nőorvosi és gyógyszerész pályára célszerű lenne a nők kiképzéséről gondoskodni. A Magyar Királyi Tudományegyetem Tanácsától pedig a képzés lehetőségéről azzal a határozott állásfoglalással kért véleményt, hogy a nők gyógyszerész pályára bocsátásához „segédkezet kíván nyújtani”.
Kilátásba helyezte, hogy leánygimnáziumok hiányában az érdeklődőknek megszervezi a latin nyelv tanulását. A Magyarországi Gyógyszerész Egylettől ugyancsak szakvéleményt kért. Az Orvostudományi kar ellenvéleményt fogalmazott meg, szerintük más európai országokkal ellentétben nálunk nem szükséges, nem kívánatos, nem lehetséges a nők orvosi és gyógyszerészi képzése. A gyógyszerész társadalom széleskörűen véleményt nyilvánítva, döntően ugyancsak elutasította, sőt helytelennek tartotta a kezdeményezést, bár néhány járásban akadtak támogatók is. A valós ellenvéleményt nem a szaklapok, hanem a témát felkapó napi sajtó mondta ki kendőzetlenül azzal a sztereotípiával, hogy a nők igazi hivatása a családban van! Az ellenérzés győzni látszott, de Wlassics Gyula elköteleződését nem sikerült megtörni.
Az 1895 utolsó napján megjelent rendeletében engedélyezte a nők bölcsészeti, orvosi és gyógyszerész pályára lépését, igaz nem általában, hanem a képző intézmény döntése alapján, „esetről-estre engedélyezve.” A legfelsőbb beleegyezést követő napon három „kisasszony” adta be felvételi kérelmét gyógyszerész tanfolyamra. Az első hazai gyógyszerésznő 1903-ban, Kolozsváron szerzett képesítést. A bátor úttörők közül legmagasabbra Légrády Erzsébet jutott.
Légrády Erzsébet patikája
Ha Légrády, akkor Pesti Hírlap. A nők jogainak elismeréséért bátran szót emelő, az első hazai egyetemi doktori fokozatot is megszerző gyógyszerésznő, a nagyhírű újság egyik tulajdonosának, Légrády Tivadarnak a lánya. Az ezen a címen már negyedikként 1878-ban alapított napilap a liberális polgárság kedvelt, színvonalas orgánuma volt. , A laptulajdonos által megszabott irányt követve arculata sokat változott 1944-es megszűnéséig. Az első világháború alatt mérsékelten konzervatív lap félmilliós példányban kelt el. A vesztes háborút követően a feldolgozhatatlan trianoni trauma lett a meghatározó arculati eleme.
Erzsébet négyéves volt a lap alapításakor, beleszületett abba a polgári értékrendbe, amely felnövekedését, világlátását meghatározta. A sokirányú tájékozódás, a tanulás, a saját egzisztencia megteremtése számára természetes, vitathatatlan cél volt. A Veres Pálné által alapított felső leányiskolában tanult, majd 1903-ban magántanulóként érettségizett a Markó utcai fiúgimnáziumban. A Budapesti Tudományegyetemen 1905-ben vehette át gyógyszerészdiplomáját. Vele együtt öten végeztek ezen az évfolyamon, Bokor Anna, Haumann Olga, Horváth Erzsébet és Murányi Vera azonban nem folytatta tanulmányait. A doktori címig csak Légrády Erzsébet jutott el, doktorrá avatása 1906. június 3-án történt meg. Értekezésének címe: „A fémeknek a fotográfus-lemezre való hatásáról”. A betegek iránti nagy empátiával dolgozott, 1916-tól saját gyógyszertárában. 1928-ig vezette a budapesti Király utca 86. szám alatti Isteni Gondviselés gyógyszertárat, amely fogalommá vált. A köznyelv „Légrády Erzsébet patikájaként” emlegette.
Az egyenjogúság harcosa
Hazai gyógyszerészetünk 1913-ban először képviseltette magát delegációval a Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség hágai kongresszusán. Ezen a nemzetközi tudományos konferencián két magyar gyógyszerésznő vett részt, ám Légrády Erzsébet gyógyszerész doktor reprezentálta a magyarországi tudós nőket.
Élményeiről a több részes „Levél a hágai kirándulásról” című tárcájában számolt be a Gyógyszerészi Hetilapban. A banketten elmondott francia nyelvű köszöntője nagy sikert aratott. Ebben hangoztatta örömét, miszerint a jelenlévő számos pályatársnő bizonyíték számára, hogy a nők „lángoló lelkesedéssel” és „komoly akarattal” kérik részüket a gyógyító munkából. Szavaival felkeltette a holland miniszterelnök érdeklődését is, aki külön megbeszélésen fogadta őt.
Egész életében harcolt a nők jogainak elismertetéséért, a tudományos pályákon való megbecsülésükért. Alapító tagja lett az 1916-ban kezdeményezett Egyetemet és Főiskolát Végzett Nők Egyesületének, ahogy 1924-es alapításától kezdve a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaságnak is. Kimagasló szakmai tevékenysége elismeréséül 1937-ben Jakabházy emlékéremmel tüntették ki. 85. születésnapján érte a halál.
Életének, pályafutásának részletei még feltáratlanok. Ismert tevékenysége és szakmai tekintélye alapján azonban bizonyos, hogy hivatásszeretetével, közéleti tevékenységével becsülendő nyomot hagyott a gyógyszerészettörténetben.
forrás: https://www.marketingpirula.hu