A nemzetközi slow mozgalomról

A slow mozgalom 1986-ban indult el Olaszországból, a kezdetét egy olasz gasztroblogger, Carlo Petrini tiltakozásához kötik, aki az olasz kultúra egyik legfontosabb jelképénél, a római Spanyol Lépcsőknél egy gyorsétterem megnyitása ellen lépett fel. Ekkor még csupán az étkezés, a slow food volt a mozgalom fókuszában, innen ered az elnevezés is: egy mozgalom, ami a fast (food) ellen lép fel. Három évvel később, 1989-ben Párizsban megszületett a slow food alapdokumentuma, ami a gyorséttermekkel és a műanyag ételekkel szemben a piacra járást, az étel elkészítésének élvezetét és az ízlelgetést hirdette. A slow food mozgalmat aktivisták indították el világ körüli újtára, és ennek megfelelően ez a megközelítés kritikus megközelítésmódot is közvetít. A mozgalom aktivistái, Petrini vezetésével alapelveket fogalmaznak meg, közösségekbe szerveződnek, eseményeket szerveznek, és a mai napig párbeszédet kezdeményeznek a különböző országok kormányzataival és az Európai Uniós intézményekkel, hogy kifejezzék az általuk képviselt termelők igényét a világ vezetői számára.

A slow filozófia mostanáig az étkezés és a lassú városi életmód területén vált igazán kidolgozottá, ennek megfelelően a Slow Food és a Cittaslow mozgalmak olyan nemzetközi ernyőszervezeteket jelentenek ma már, amelyek igen nagy tagszámmal, és megannyi országos és regionális alszervezettel büszkélkedhetnek. E két téma szervezetei központilag irányítják a helyi képviseleteket, viszont más területeken (Slow Health, Slow Travel, Slow Parenting, Slow Work, Slow Sex, Slow Fashion, Slow TV és Slow Living) a nemzetközi slow mozgalom nem vált egy központilag irányított szervezetté, nincsen egy fő bázisa. Olyan emberek spontán találkozásából és alulról szerveződő kezdeményezéséből áll, akik fontosnak tartják a lassítással kapcsolatos gondolatok terjesztését a világban: egyéni kezdeményezésekben nyilvánul meg, vagy ezekből növi ki magát kisközösségi vagy mozgalmi méretekig.

Magyarországon a slow mozgalom legaktívabb képviselője a Slow Budapest, amely szervezetileg állandó, folyamatosan megújuló közösség, zászlójára a Slow Life alapértékeit tűzte ki. Emellett hazánkban jelen van Slow Food mozgalom is, melynek szervezeti működése decentralizált: öt magyar slow food közösséget tartanak számon (Centrál Budapest, Tokaj, Pécs-Pannonia, Kiskunság, Régi Jó Ízek Barátai), ahol minden helyi csoport (konvívium) önálló vezetés alatt áll. Hazánk az élhető városok terén is tett már le az asztalra: 2010-ben a nemzetközi Cittaslow szervezet elnöke bejelentette, hogy a 2009-es jelentkezést és az azt kísérő fejlesztéseket követően Hódmezővásárhely megfelel a mozgalom elvárásainak, így bejegyzett Cittaslow várossá válhat.

Mit jelent a lassítás?

A lassítás önismeretet jelent, amely rávilágít arra, mi teheti az életünket élvezetessé. Magában foglalja a jelenlét gyakorlását, a saját gyorsító kényszereink megismerését, és lassító szokások kialakítását.

A lassítás mindennapi tudatosságot jelent, amely nem engedi, hogy az egyre gyorsuló és hektikus világ, az információval túlterhelt fogyasztói társadalom felőröljön minket. Olyan döntésekről szól, amikor a napi rohanásban megállva egy pillanatra, megvizsgálva a helyzetet, tudatosan teszünk meg dolgokat, figyelve arra, mire van a testünknek és a lelkünknek szüksége.

A lassítás olyan pillanatokat hozhat az életünkbe, amikor észrevesszük a felszín alatti mélységet, az apró csodákat, és a bennünk megbújó kérdéseket. Ezek azok a pillanatok, amikor a saját jóllétünket segítjük: megteremtjük magunknak az időt a családra, a barátokra, a kedvenc hobbijainkra, a mosolyokra. Olyan dolgokra, amelyeket már régen elfelejtettünk, pedig mindig is imádtunk, olyan dolgokra, amelyeket mindig is meg akartunk volna csinálni, csak az örökös rohanásban sosem volt rá időnk. Ezekben a pillanatokban lelassulhat az idő, feloldódhat a stressz, hála és nyugodtság szállhat meg minket. De lehet, hogy semmilyen más érzés nem jön, csak az, hogy ez most így rendben van.

Carl Honoré A lassúság dicsérete című könyvében így fogalmazza meg, mit jelent a lassítás:

„…gyors és lassú nem csupán sebességbeli különbséget jelent. Nagyszerűen példázzák, ahogyan a saját életünkre és a világra tekintünk. A gyors a tempója miatt agresszív, kontrollálni akar, analitikus, elsietett, stresszes, felszínes, türelmetlen, elfoglalt, túlhajszolt, mennyiségi és nem minőségi. A lassú ennek az ellentéte: nyugodt, törődő, befogadó, intuitív, kiegyensúlyozott, türelmes, minőségi és nem mennyiségi. Valós és tartalmas kapcsolatok kiépítéséről szól – az emberekkel, a kultúrával, a munkával, az ételekkel, mindennel.”

A lassítás folyamata

A lassítás egy komplex folyamat, amely véleményünk szerint több szinten valósul meg. Hosszú távon, általában nem hangosan, és folyamatosan történik, ahogyan az életünk fejlődése is. Nem hisszük azt, hogy ha lelassulunk, onnantól örökké slow-k vagyunk. Mindig lesznek újabb kihívások az életünkben, amelyek újabb stratégiákat és válaszokat igényelnek. Nem hisszük azt sem, hogy mindenkire van egy könnyen alkalmazható recept. Máshonnan jövünk, és máshova tartunk, de minden a személyes felelősségvállalással kezdődik, amikor kézbe vesszük a saját sorsunkat. Tudjuk, hogy a változás néha egy körforgás, ahol sokszor visszajuthatunk az eredeti kérdésekhez, de nem hisszük, hogy ennek mindig fájnia kell. A lassítás folyamatában sokat megtudhatunk magunkról, és minden kis lépés már siker.

forrás: slowbudapest.com