Itt-ott sárgulnak már a lombok, hűvösebbek a reggelek, korábban sötétedik, lassan vége a gondtalan nyárnak. Szélesre tárt kapukkal várják az iskolák diákjaikat, közöttük is leginkább az örök megújulás képviselő első osztályosokat. A „kis” ovisokból „nagy” iskolások lesznek.
Gyermeknek, szülőnek, pedagógusnak egyaránt okoz némi szorongást az iskolakezdés, de sok örömöt is jelent, amennyiben jól döntöttek, és megfelelő időben történt a gyermek beiskolázása.
Új környezet, új problémák
Nagyon fontos a gyermek szociális érettsége. Mennyire képes egy közösségbe beilleszkedni, a közösség szabályaihoz igazodni, társaival való viszonyában milyen stratégiákat és taktikákat alkalmaz, megtanult-e már bizonyos mértékig kompromisszumot kötni?
Ezek a tulajdonságok alapvetően befolyásolják a gyermek viselkedését, és egy új szituációban, új környezetben, többnyire ismeretlen társaságban fokozottan érvényesülnek. Vannak, akik uralkodni próbálnak a többi gyermek fölött, míg mások teljesen alárendelik magukat egyes társaiknak. Egyik véglet sem jó, és erre különösen a pedagógusoknak kell odafigyelniük. Akik nincsenek hozzászokva a közösséghez való igazodáshoz, az esetleges konfliktus megfelelő kezeléséhez, azoknak komoly nehézségeik támadnak.
Nehezen alkalmazkodó gyermekeknek mindig több problémájuk adódik az iskolában is. A viselkedés, magatartási zavarok a legszembetűnőbben zavarják az iskolai munkát. A gyakori negatív értékelés, esetleges büntetés ellenállást, agressziót válthat ki a gyerekből. Amennyiben ezt a problémát nem tudják megfelelően kezelni, komoly problémái lesznek a tananyag elsajátításában, az iskolai előremenetelben és sikertelenné válhatnak.
Hozott tudással
Sok gyermek tanulási problémája abból adódik, hogy nem volt elegendő az a tudás, mellyel az iskolát megkezdte. Az iskolai követelményeket úgy alakították ki, hogy feltételezzenek egyes ismeretet, képességeket. A gyermeknek tudnia kell bizonyos mértékig tájékozódni időben és térben; birtokában kell lennie egyfajta analitikus-szintetikus képességnek, megfelelő verbális szintnek; ismeretekkel kell rendelkeznie a számok, a matematika területén is. Ha ezek hiányoznak, és nem tudja pótolni őket, menthetetlenül lemarad.
Nagyon fontos, hogy a szülők fokozott figyelemmel kövessék a gyermek teljesítményeit és észleljék a viselkedésében, magatartásában megmutatkozó legkisebb változásokat. ez ugyanis a legjobb „műszer”, mely rögtön jelzi, ha nincs valami rendben. Beszélgessenek rendszeresen a gyerekkel, hogy elmondhassa, kibeszélhesse a problémáit, sikereit, új baráti kapcsolataiban adódó konfliktusait, örömeit.
Iskolafóbia vagy egyszerű hiszti
Az iskolába menés megtagadása különböző fokú lehet. Van, aki össze sem pakol, el sem akar indulni és vannak akik az indulás előtti pillanatban gondolják meg magukat. Gyakoriak a testi panaszok, mint hasi fájdalom, hasmenés, fejfájás. A gyermek viselkedése szorongást tükröz, depresszív vonások is jelentkezhetnek. Az iskolafóbia mögött rendszerint a gyermek érzelmi problémái tárhatók fel, ami az önbizalom hiányában és nagyfokú függőségi igényben jelenik meg.
Óvodásoknál és az elsős-másodikos kisiskolásoknál az ok rendszerint szeparációs szorongás, vagyis az anyától és a családtól való elválás miatti aggodalom. Ezekben az esetekben a gyermek valójában nem az intézményben tartózkodás ellen tiltakozik, hanem az anya távolléte ellen. Ezeket a gyerekeket az a nyomasztó fantázia gyötri, hogy őket vagy szüleiket valami nagy baj érheti, amíg nincsenek együtt, pl. elrabolják őket vagy autóbalesetet szenvednek.
A 10 éves kor után jelentkező iskolafóbiák esetében a kiváltó ok rendszerint már nem a szeparációs szorongás, hanem a kortársaktól, a kudarctól, a megaláztatástól vagy a nevetségessé válástól való félelem. Ezek a gyerekek, kételkednek saját képességeikben, félnek a megmérettetéstől, rettegnek attól, hogy mások előtt meg kell szólalniuk.
Az iskolafóbia gyógyításában nemcsak a szülők és a szakemberek, de a tanárok szerepe is nagyon fontos: a sikeres kezeléshez a család, az iskola és a pszichológus együttes munkája szükséges. A legfőbb cél az, hogy a gyerek minél hamarabb újra bemenjen az iskolába. Ha ez sikerül, a szorongás valamelyest máris enyhül. A szülőket persze nem mindig könnyű rávenni arra, hogy az iskolába járást ismét erőltessék; félnek a reggeli jelenetektől, az iskolát hibáztatják, hogy nem elég megértő, esetleg úgy érzik, a gyerek még túl beteg, az elválás kárt tesz benne. Azokban az esetekben, amikor a fóbia oka valójában a társaktól és a megaláztatástól való félelem, mindig át kell gondolni, hogy a gyerek a megfelelő osztályban, a megfelelő tanároktól tanul-e. Néha egy iskolaváltás, környezetváltozás is meghozza a kívánt javulást. Ha ez nem lehetséges vagy nem bizonyul elégségesnek, érdemes pszichológushoz fordulni.
Forrás: vital.hu, pszichofeszek.hu