fbpx

Patikában dolgozó gyógyszerészek nem egyszer hallhatják a kérdést: „Tessék mondani, ez a sok gyógyszer nem fog összeveszni?” Bizony, ha valaki egynél több gyógyszert szed egyszerre ott számítani lehet interakcióra, azaz kölcsönhatásra. Azonban ez nem feltétlenül jelent rossz dolgot. Sok esetben szándékos, a kezelést elősegítő kölcsönhatásról van szó. 

Sokan tapasztalhatják, hogy magas vérnyomásra nem egy, hanem több gyógyszert is felír az orvos. Ennek oka lehet az is, hogy egy hatóanyag a szokásos dózisban nem ér el kellő hatást, illetve ahhoz, hogy a kívánt eredményt elérjük, olyan magas dózisban kellene alkalmazni, hogy az már mellékhatást okozna. Éppen ezért az orvos más hatóanyagokat is felír, amik más úton fejtik ki a vérnyomáscsökkentő hatást, és ez hozzáadódik az első gyógyszeréhez, azaz kölcsönhatásba lép vele, így érve el a kívánt értéket. Ez egy példa a szándékos és szükséges kölcsönhatáshoz.

Vannak azonban nem kívánt kölcsönhatások is. Ilyen lehet például ha egy felső légúti fertőzés esetén a felírt hurutoldót és a köhögéscsillapítót a beteg egyszerre veszi be. Ebben az esetben a két gyógyszer jelentősen csökkenti egymás hatékonyságát.

gyo-gyno-ve-ny_gyo-gyszrA gyógyszerészt fontos tájékoztatni a szedett gyógyszereinkről

Ebből a példából láthatjuk, hogy a gyógyszerek megfelelő alkalmazása elengedhetetlen a nem kívánt interakciók egy részének elkerüléséhez. Az erre szolgáló tanácsokkal az orvos, illetve a gyógyszerész az egyetemen szerzett ismeretek birtokában, valamint a rendelkezésre álló számítógépes információs rendszerek segítségével megfelelően el tudja látni a beteget, illetve a terápia kiválasztásánál az orvos eleve olyan készítményeket választ, amelyek esetén nem lép fel nem kívánt kölcsönhatás. Azonban egyre nő az olyan gyógyszerek száma, amit vény nélkül, tehát akár az orvos tudta nélkül is szedhet az ember. Ekkor nő meg a gyógyszerész felelőssége, hogy megfelelően tájékozódjon az illető rendszeres gyógyszereléséről, illetve átadja az alkalmazással összefüggő információkat, ezáltal csökkentve a kölcsönhatások előfordulásának esélyét.

A gyógynövények is megzavarhatják a gyógyszerek hatását? 

Azonban fel kell tennünk egy kérdést: csak a gyógyszerek léphetnek kölcsönhatásba egymással? Bizony nem. Lássuk mi minden zavarhatja meg a gyógyszerek hatását!

Elsősorban maga a táplálkozás. Általában kijelenthetjük, hogy a teli gyomor lassítja a gyógyszerek felszívódását. Egyes csontritkulásban alkalmazott szerek pedig csak savas körülmények között aktiválódnak, ezért kell reggel, étkezés előtt bevenni. Bizonyos ételekben, italokban (szőlő, egy jól kifőzött tea) nagy mennyiségben megtalálható csersav magához köthet egyes hatóanyagokat, ezáltal csökkentve a hatásosságukat. Másik, viszonylag ismert példa, hogy az elfogyasztott alkohol fokozza az ún. központi idegrendszerre ható szerek (altatók nyugtatók) hatását, ezért fogyasztása tilos azoknak, akik ilyen gyógyszert szednek.

Jól láthatjuk, hogy az elfogyasztott dolgok is kölcsönhatásba léphetnek a rendszeresen alkalmazott gyógyszerekkel. Éppen ezért az interakciók szempontjából oda kell figyelni az alkalmazott gyógynövényekre, illetve az azokból készült termékekre is. Ha gyógynövényekről van szó nem ritkán két szélsőséges álláspont egyikével találjuk szembe magunkat.

  • Az egyik az, amely szerint szinte minden növény rendelkezik valamilyen előnyös tulajdonsággal, illetve egy növény számtalan eltérő probléma esetén alkalmazható, viszont nem kell számolni sem mellékhatással, sem kölcsönhatással.
  • A másik álláspont ennek az ellenkezője, miszerint markáns hatással nem rendelkeznek, nem igazán jók semmire de a meglévő terápiát könnyen felborítják.

gyo-gyno-ve-ny_gyo-gyszr2Mindkét megközelítés helytelen!

Egy anyag tulajdonsága nem attól függ, hogy növényből nyerték ki, vagy lombikban készült. Nem az alapján kell megítélni, hogy honnan származik. (Szakmai körökben tréfásan ezt hívjuk „molekuláris rasszizmusnak”.) Egy vegyület megítélésében csak az játszik szerepet, hogy milyen fizikai, kémiai és biológiai hatással rendelkezik.

Mivel a növényekben is kémiai anyagok („kemikáliák”) vannak, ezeknek is lehetnek hatásai, mellékhatásai és kölcsönhatásai. Azonban ezeket a helyükön kell értékelni, és eltúlozni őket épp olyan nagy hiba, mintha nem vennénk tudomást róluk.

Vannak olyan esetek, amikor a kölcsönhatás elméletileg megalapozott, azonban tudományos vizsgálatok nem igazolták az emberi szervezetben való kialakulását, ettől függetlenül célszerű számolni vele. Egy egyszerű példa, amikor egy vény nélkül kapható macskagyökeret tartalmazó készítmény nyugtató, altató hatása hozzáadódik az egyébként szedett receptköteles altatókéhoz. Ugyanezt várhatjuk egy szennatea és egy hashajtó tabletta esetében, vagy egy hurutoldó kapszula és zsályatea együttes alkalmazásakor, és még lehetne folytatni a sort. Ezekben az esetekben nem végeztek vizsgálatokat, hogy valóban létrejön-e a kölcsönhatás, illetve milyen mértékben erősíti az egyik szer a másikat. Ettől függetlenül balgaság volna ezeket figyelmen kívül hagyni.Azonban a helyes tájékozódást megnehezíti, hogy egyre nagyobb számban jelennek meg ellenőrizetlen termékek, amelyek olyan egzotikus növényeket tartalmaznak amelyekről vajmi keveset tudunk akár hatás, akár mellékhatás, vagy kölcsönhatás szempontjából. Sajnos messziről jött növény forgalmazója azt mond, amit akar, így sokan beleesnek a fent vázolt „úgysem árt, mert növény” tévedésbe, és az még csak a kisebbik baj, ha legfeljebb nem használ. Komolyabb probléma, ha valamilyen mellékhatás lép fel, vagy a növényben megtalálható anyagok „bezavarnak” a beállított terápiába.

Bizonyított kölcsönhatások

A lista végén említhetjük azokat a kölcsönhatásokat, amelyek nem csak elméletileg lehetségesek, és nemcsak speciális laboratóriumi körülmények között jönnek létre, hanem klinikai vizsgálatok alkalmával embereken is igazolták. Ide sorolható a korábban említett cserzőanyagok esete, amelyek megkötnek számos gyógyszermolekulát.

Angelica sinesis (angyalfű) 

Az Angelica sinesis ősidők óta használt kínai gyógynövény, amelyet széles körben használnak menopausalis tünetek kezelésére. Legalább hat kumarinszármazékot tartalmaz. Interakciót okozhat a warfarinnal, a jól beállított betegekben meghosszabbíthatja a prothrombin-időt. Vérzésveszélyt növelő antithrombotikus hatását a vérlemezke-aktivitás és aggregációgátlás is fokozza. A cyclooxigenáz-aktiváció és trombocita-aggregáció gátlásáért valószínűleg a komponensként jelen lévő nátrium-ferulat a felelős. Az Angelica sinesis fotoszenzitizáló hatású psoralent és bergaptent is tartalmaz; ha együtt adják szulfa vagy quinolon antibiotikumokkal, fokozhatja azok foto toxikus potenciálját. 

Coenzym Q10 

Az ubiquinon néven is ismert Coenzym Q10-et napjainkban egyre szélesebb körben használják szívelégtelenségben, arrhythmiás panaszok és más cardiovascularis rendellenességek esetén. Gátolhatja a warfarin anticoagulans hatását; több közlemény is beszámol róla, hogy a warfarinnal stabilizált prothrombin-idő jelentősen megnyúlt, ha a betegek Coenzym Q10-et kezdtek szedni. A Coenzym Q10 szerkezetileg a K2-vitaminhoz hasonlít, ez magyarázhatja warfarinnal adott farmakodinámiás interakcióját. 

Echinacea (kasvirág) 

Az Echinacea-t (Echinacea angustifolis, Echinacea pallida, Echinacea purpura), amely parlagfűhöz hasonló növény, a meghűlés és influenza kezelésére ajánlják elsősorban. In vitro vizsgálatok szerint gátolja a CYP3A4-et, ezáltal fokozhatja azon gyógyszerek vérszintjét, toxicitását, amelyek szintén ezen izoenzimek útján metabolizálódnak (alprazolam, kálcium-csatorna-blokkolók, proteázgátlók). Ugyancsak CYP3A4-gátló grépfrútlé fogyasztása tovább fokozhatja az echinacea-készítmények fenti interakciójának veszélyét. Az echinaceák adása, immunmodulátoros hatásuk miatt, immungátló kezelés alatt álló betegekben ellenjavallt.

Fokhagyma (Allium sativum) 

A fokhagymát hyperlipaemia, magas vérnyomás, cardiovascularis megbetegedések enyhítésére ajánlják. Egészséges személyekben a fokhagyma szignifikánsan csökkentette a saqunavir vérszintjét, ezért alkalmazása proteáz inhibitor kezelés alatt álló HIV-betegekben nem ajánlott. Gátolja a vérlemezke-aggregációt, és alkalmazásához csatlakozóan leírtak postoperativ vérzést és spontán spinalis epiduralis haematomát. Antikoaguláns hatása révén interakciót okozhat warfarinnal.

Gyömbér (Zingiber officinale) 

A gyömbért szintén elterjedten használják, pl. tengeri betegség és arthritis tüneteinek enyhítésére. A thromboxan synthetase gátlása útján csökkentheti a thrombocyta-aggregációt, warfarinnal együtt alkalmazva fokozott vérzés-veszélyt okozhat. Együttes alkalmazás esetén ezért a betegek prothrombin-idejét rendszeresen ellenőrizni kell. 

Ginkgo biloba (ginkó) 

Széles körben használatos növény, pl. a szellemi aktivitás, gondolkodás serkentésére, Alzheimer (-szerű) tünetek, claudicatio intermittent esetén. A ginkgo alkaloidák GABA-agonista tulajdonságokkal, benzodiazepin receptorokra kifejtett aktivitással rendelkeznek. Gátolhatják a thrombocyta-aggregációt, a máj mikroszomális CYP2C9 izoenzim gátlása révén gátolják a warfarin metabolizmu-sát. Emiatt és a ginkgo vérlemezke-adhaesiót gátló hatása miatt a termék warfarinnal való kombinációja akár súlyos vérzést is okozhat. Leírtak subduralis haematomát, subarachnoidealis vérzést, spontán hyphaemát olyan betegekben, akik a ginkgót aszpirinnel vagy ergotaminnal alkalmazták.

Ginseng (Panax) 

Az ázsiai, amerikai ginseng (Panax ginseng, Panax quinque-folius) számos gyógyászati készítmény alkotórésze, felhasználása szintén széles körű (például jóllét, az immunrendszer serkentése, energiafokozás stb.). Irodalmi adatok szerint 2. típusú diabetesben szenvedőkben csökkentheti a vércukor, a haemoglobin A1c szintjét. Ha együtt használják inzulinnal, oralis antidiabetikumokkal, hypoglykaemiát okozhat.

Hypericum perforatum (Orbáncfű) 

A hypericum perforatum-tartalmú gyógyszereket világszerte használják enyhe depresszió, el- és átalvási zavarok befolyásolására, valamint feszültségoldó gyógytermékekben.

Az utóbbi években számos közlemény, illetve bejelentés hívta fel a figyelmet arra, hogy a hypericum perforatum interakciót adhat indinavirral és egyéb gyógyszerekkel (pl. cyclosporinnal, warfarinnal, theophyllinnel, digoxinnal, egyes antidepresszánsokkal, migrénellenes szerekkel, orális fogamzásgátlókkal). A hypericum perforatum azáltal, hogy izoenzim-indukciót okoz a cytochrom P450rendszerben, csökkentheti, illetőleg megvonása esetén hirtelen fokozhatja az interakcióban érintett gyógyszerek vérszintjét, hatását, toxicitását. HIV-fertőzöttekben a proteáz inhibitor indinavirral a hypericum perforatum úgy okoz interakciót, hogy fokozza a 3A4 izoenzim aktivitását, ezáltal csökkenti az indinavir plazmaszintjét. Klinikailag ennek azért van igen nagy jelentősége, mert a szubterápiás indinavir plazmaszint-rezisztencia kialakulásához, a terápia hatástalanságához vezethet. Bár egyelőre nem tudni, hogy hasonló mechanizmussal kell-e számolni az egyéb proteáz inhibitorok esetében is, az Európai Gyógyszerügyi Hivatal ellenjavallja a hypericum perforatum-tartalmú készítmények alkalmazását a proteáz inhibitorokkal kezelt betegekben. A készítményre leírt interakciók száma folyamatosan nő, emiatt több országban, így hazánkban is újraszabályozták az orbáncfűtartalmú gyógyszerek és egyéb készítmények felhasználhatóságát. A kérdést néhány európai ország (pl. Svédország, Anglia, Hollandia) gyógyszerügyi hatósága külön is megvitatta, és elhatározta a hypericum perforatum-tartalmú készítmények alkalmazási előírásának, betegtájékoztatójának az interakciók elkerülését szolgáló módosítását.

gyogynovenyekA gyógynövény is “gyógyszer”

Lehetne folytatni a felsorolást, de úgy vélem ez alapján is látható, hogy nem lehet szó nélkül hagyni a gyógynövényeket, illetve a manapság rendkívül népszerű étrend-kiegészítőket, amelyek nagy része más-más növényi anyagokat tartalmaz, ráadásul legtöbbször tömény kivonat formájában.

A fentiek alapján egyértelmű, hogy a növények alkalmazása pontosan ugyanannyi odafigyelést és utánajárást igényel, mint bármely gyógyszeres kezelés. Különösen igaz ez májkárosodottak, vesebetegek, vagy várandós kismamák esetében, amikor is az egyes anyagok szervezeten belüli útja eleve eltér a megszokottól. Nyilvánvaló tehát, hogy akár meglévő gyógyszeres kezelés mellé kezdenénk valami növényi szert szedni, akár a rendszeresen szedett étrend-kiegészítő mellé akarunk felíratni valamit, mindig tájékoztassuk orvosunkat, gyógyszerészünket, hogy mi az, amit használunk és ő esetleg még nem tud róla. Csak akkor adhat a szakember megfelelő tájékoztatást, ha birtokában van minden szükséges információnak.

Forrás: patikamagazin.hu, informed.hu