fbpx

Szinte minden gyümölcstea dobozán ott van a hibiszkusz, mint összetevő. Melegégövi növény, melyet a trópusi és szubtrópusi területeken sokfelé termesztenek. Nálunk termései rendszerint nem érnek be, de napos helyen, öntözést biztosítva, virágzik. A csészelevelek pirosak, húsosak, ezeket használjak üdítő tea készítésére „mályvavirág tea”, „karkade”, „rozella” néven. Citromsav és jellemző, gyűrűs szerkezetű hibiszkuszsav tartalma miatt kellemesen savanyú ízű tea készíthető belőle, melynek élénkpiros színe elsősorban a hibiszcin nevű festéknek tulajdonítható. A szomjúságérzetet oltja, üdítő, hidegen is fogyasztható teája enyhe vizelethajtó és vérnyomáscsökkentő hatású.

Kísérletek bizonyították, hogy a magas vérnyomás mérhetően csökken napi 3 csésze hibiszkusztea fogyasztásakor. A vizsgálatok során előfordult, hogy a vizsgált alany vérnyomása annyira lecsökkent, mintha a megszokott vérnyomásgyógyszerét vette volna be. Így a kutatók nem zárják ki azt sem, hogy a jövőben hibiszkusz alapú tablettákkal válthatók fel a jelenlegi kémiai vérnyomáscsökkentők.

Teáját főzetként készítjük, 2 dl vízhez adjunk 1 kávéskanál hibiszkuszt és főzzük 2 percig.

Barangolás a történelemben: 

Keleten a hibiszkusz virágaival egészítették ki a testpermetek és a helységek illatosító szereinek tartalmát, valamint a teákat. Ugyanerre a célra használták az ókori Romában a csipkebogyó (vadrózsa) virágait is. A spártaiak a csipkebogyó olajjal a sebeket gyógyították.

Forrás: http://teahaz.network.hu, Rácz Gábor: Gyógynövényismeret