fbpx

Az ajánlások szerint felnőtteknél a napi szükséges magnéziumbevitel 375 mg. Kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozással ennek a mennyiségnek az egésze, de legalábbis a jelentős része fedezhető.

Mikor van szükség plusz magnéziumra?
Plusz magnéziumbevitelt tesz szükségessé a fokozott izommunka, a gyakori stressz és nyugtalanság, a környezeti zajártalom, a várandósság, néhány betegség és számos egyéb élethelyzet. Ez magnéziumtartalmú gyógyszerek és étrend-kiegészítők formájában könnyen megvalósítható. Bár a magnéziumpótlásra szolgáló patikaszerek vény nélkül kaphatók, alkalmazásukkal kapcsolatban néhány dologra nem árt odafigyelni.

A készítmények egyetlen adagjának magnéziumtartalma nagyon eltérő lehet. Nehezíti az összehasonlítást, hogy a különféle szerek különböző formában tartalmazhatják a magnéziumot, például magnézium-laktát-dihidrát vagy magnézium-orotát sóként. A készítmények csomagolásán meg kell keresni azt, hogy az adott dózisú sótartalom mennyi magnéziumtartalomnak felel meg. A napi 375 mg bevitel ugyanis a „tiszta” magnéziumra, nem a só-formára vonatkozik.

  • A magnézium szedése általában kúraszerűen történik; négy–hat hétig történő alkalmazás általában már érezhető hatással jár.
  • A napi adagot célszerű a nap folyamán egyenletesen elosztva, két-három részletben bevenni. Ennek megfelelően a (bevont) tablettákból a napi adag több tablettát takar.

375 mg „tiszta” magnézium/nap

  • Jellemző mellékhatásként a híg széklet és a hasmenés fordulhat elő. Ez nem véletlen; elegendő csak arra gondolni, hogy sok esetben magnézium-só (keserűsó = magnézium-szulfát) tartalmú gyógyvizeket ajánlanak a patikusok a székrekedés kezelésére.
  • Az alkohol gátolja a magnézium szervezetbeni felszívódását és fokozza annak a kiürülését is. A magnézium szedésének ideje alatt az alkoholfogyasztás nem javasolt.

Mely gyógyszerek együttadásakor kell figyelni?
Számos gyógyszer szedése csökkenti a szervezet magnéziumszintjét, ennek a pótlására figyelmet kell fordítani.

  • Különösen igaz ez egyes vízhajtóknál, amelyek a víz mellett a sókat is eltávolítják a szervezetből. Aki furoszemid vagy hidroklorotiazid (a vérnyomáscsökkentő, vízhajtó gyógyszerek nevében és csomagolásán sok esetben a HCT rövidítés is a hidroklorotiazidra utal) hatóanyagú készítményt szed, a laboreredményeinek ismeretében gondoljon a magnéziumpótlásra is! Nem minden vízhajtónál van ez így: a spironolakton hatóanyagú vízhajtóknál a hatás épp ellenkező, szedésekor a szervezetben fokozódik a magnézium-visszatartás.
  • Az ösztrogén-tartalmú fogamzásgátlót szedő nőknél is jelentkezhetnek az alacsony magnézium-szinttel összefüggő panaszok, ugyanis a gyógyszer szedése csökkentheti a szervezetben a magnézium mennyiségét.
  • Ha valaki vastartalmú gyógyszert, étrend-kiegészítőt is szed, célszerű azt a magnéziumhoz képest 2-3 óra eltéréssel bevenni, mivel a vas és a magnézium gátolja egymás felszívódását.
  • A csontritkulásra ható gyógyszert szedőknél a hatóanyag nevében „-dronát”-ra (pl. alendronát, ibandronát) végződő hatóanyagokra kell ügyelni! Ezek bevétele nem szabad, hogy egybeessen a magnézium bevételével. A legalább 2-3 óra eltérés a bevételi időpontok között már elegendő ahhoz, hogy a csontritkulás kezelésére szolgáló szer fel tudjon szívódni, és azt ne akadályozza meg ebben a magnézium.
  • Bizonyos típusú antibiotikumok szedésekor az antibiotikum és a magnézium bevétele között legalább 2 órának kell eltelni; ellenkező esetben a magnézium gátolja az antibiotikumok bélből történő felszívódását és a terápiás hatás kialakulását. Igaz ez a nevében „-floxacin”-ra végződő hatóanyagú baktériumellenes szerekre (pl. ciprofloxacin, levofloxacin), illetve a doxiciklinre.
  • Hasonló megfontolások alapján 2-3 óra eltéréssel javasolt bevenni a magnéziumot és a nátrium-fluorid tartalmú készítményeket.