A fűzfában található természetes hatóanyag felfedezésétől több száz éves út vezetett a modern gyógyszeripari termékig. Az acetilszalicilsav szabadalmának 1899-es bejegyzésétől máig az aszpirin a fájdalomcsillapítás majd a kardiológiai betegségek megelőzésének alapgyógyszerévé vált.
A sokarcú aszpirin története
Az aszpirin története az ókorig nyúlik vissza. A szalicin tartalmú növények kivonatait évezredek óta használták fájdalomcsillapításra. Hippokratész már Kr. e. 400-ban fűzfalevelet javasolt a szülési fájdalom enyhítésére, több mint két évezreddel később, 1899-ben Berlinben a Császári Szabadalmi Hivatalban pedig bejegyezték az acetilszalicilsav, közismert nevén aszpirin szabadalmát.
Fűzfában a gyógyír
A fájdalmára a természetben gyógyírt kereső ember már évezredekkel ezelőtt felfedezte, hogy a szalicilátokat tartalmazó növények enyhítik kínját. Közülük a fűzfa egyedülálló gyógyászati pályát futott be. A modern kor kutatói jól tudták, hogy Hippokratész fűzfalevelet javasolt a szülési fájdalmakra és a szembetegségekre. Néhányuk minden orvosok atyjának nyomdokában járva felfedte a növényben található hatóanyag legrejtettebb titkait is.
1763-ban Edward Stone tiszteletes elsőként számolt be a Londoni Királyi Társaság tagjainak a fűzfakéreg-kivonat lázcsillapító hatásról. Az anglikán lelkész ötven esetet jegyzett föl, amelyekben eredményesen használta a növény porrá őrölt kérgét többek között vízben és teában oldva.
Kísérletek a vegykonyhákban
A következő lépést 1828-ban egy müncheni gyógyszerészprofesszor, Johann Buchner tette, aki a fűzfafőzetből keserű, sárgás anyagot vont ki, s ezt a fűzfa latin neve (salix) után szalicinnek nevezte el. Egy évvel később Henri Leroux tiszta, kristályos szalicint állított elő. 1838-ban a Sorbonne-on tanuló olasz Raffaele Piria pedig a szalicint cukorra és aromás vegyületre bontotta, majd az utóbbi oxidációjával szalicilsavat kapott.
Az aszpirin hatóanyagot, az acetilszalicilsavat 1853-ban Charles Gerhardt, a Montpellier-i Egyetem kémiaprofesszora állította elő elsőként, ám túlságosan körülményesnek találta az eljárást, ezért nem kísérletezett tovább a vegyülettel. Néhány évvel később Hermann Kolbe marburgi kémiaprofesszor megállapította a szalicilsav kémiai szerkezetét, majd Friedrich von Heydennel kidolgozták a nagy mennyiségű előállítás módszerét. A szalicilsavnak azonban kellemetlen íze és gyomorirritáló mellékhatása volt.
A sikertörténet elkezdődik
Mérföldkőnek számított, amikor Felix Hoffman 1897-ben előállította az acetilszalicilsavat, amely a szalicilsavhoz képest csekély mellékhatást váltott ki. Hoffmann az 1863-ban alapított, német Bayer AG., a gyógyszerpiacra betörni készülő, festékgyártó vállalat gyógyszerészeti részlegén dolgozott. A cég két évvel később, 1899-ben piacra dobott egy acetilszalicilsav tartalmú gyógyszert, s ezzel kezdetét vette a sikertörténet.
Nemcsak gyógyít, meg is előzi a bajt!
Az aszpirin és a fájdalomcsillapítás fogalma mára összeforrt. Becslések szerint a szabadalom bejegyzése óta egytrillió tabletta fogyott, és napjainkban évente közel 50 ezer tonnányit szedünk be világszerte. A kutatásoknak és fejlesztéseknek köszönhetően ugyanakkor a 20. század közepén a hatóanyag további felhasználási területeit fedezték fel.
Egy amerikai háziorvos, Lawrence Craven felfigyelt arra, hogy az aszpirin bizonyos szívbetegségek megelőzésében eredményesen használható: tapasztalata szerint kevesebb szívinfarktus fordult elő azoknál a betegeinél, akik fájdalomcsillapítóként aszpirint szedtek. 1950-ben publikálta is megfigyeléseit, és cikkeiben többek között megállapította, hogy aszpirin szedése mellett kisebb a miokardiális infarktus kialakulásának esélye, és erre kis dózisú aszpirin is elegendő. Felvetette az aszpirin koronária-trombózist megelőző hatását is. Javasolta, hogy minden 45-65 év közötti mozgásszegény életmódot folytató vagy túlsúlyos férfi naponta adagolt aszpirint szedjen. Craven maga nem volt tudós, következtetéseit a praxisában előforduló nagyszámú eset alapján vonta le, hangsúlyozva, hogy elmélete további tudományos megerősítést igényel.
Az Aspirin® a kardiovaszkuláris prevenció alapgyógyszere is
Az 1960-as évek végén Dr. Harvey J. Weiss, Priscilla Piper és Sir John Vane hatásvizsgálatokat folytattak, s az ő munkásságuk vezetett végül oda, hogy klinikai vizsgálatok induljanak annak igazolására, hogy az aszpirin valóban képes-e megelőzni kardiovaszkuláris eseményeket.
Az 1989-ben indított klinikai vizsgálat tudományosan alátámasztotta Dr. Craven majd ötven évvel korábbi feltevéseit: bebizonyította, hogy az aszpirin rendszeres szedése képes megelőzni a miokardiális infarktust és a stroke-ot. Mára az aszpirin a szív és érrendszeri betegségek megelőzését célzó terápiák alapgyógyszerévé vált.
forrás: www.szeretemazeletem.hu