Miért is fontosak az ásványi anyagok az emberi szervezet számára?
Egy egészséges felnőtt testtömegének mintegy 4 %-a ásványi anyagokból áll. Ez önmagában nem tűnik túl soknak, viszont a maradék testtömeg 60- 70%- a víz, így már lényegesen nagyobb hangsúlyt kap ez a szám. Attól függően, hogy a szervezetnek milyen mennyiségben van szüksége rájuk, makroelemeknek, illetve mikroelemeknek (nyomelemeknek) nevezzük őket. A makroelemek csoportjába tartozó ásványi anyagokból napi több g, vagy több száz milligramm, míg a mikroelemekből pár mg, vagy mikrogramm is elégséges.
Az ásványi anyagok az anyagcsere szinte minden fázisában fontos szerepet töltenek be. Egyegy ásványi anyag több funkciót is ellát a szervezetben. Hogy melyik ásványi anyagra milyen mennyiségben van szüks.ge a szervezetnek, azt az életkor, nem, egészségi állapot, és a fizikai aktivitás is befolyásolja. Ha kevesebb ásványi anyag kerül a szervezetbe, vagy zavart szenved felszívódása, beépülése, az különböző betegségek kialakulásához vezet.
Ezen kényes egyensúly kialakításában lehetnek segétségünkre a Schüssler-sók, melyek építésvezetőhöz hasonlóan irányt mutatnak szervezetünknek, hogy mit kell tenni az egyensúlyi állapot kialakításához, és megtartásához.
Egy terápiás rendszer születése
Ki is volt Schüssler, a Schüssler féle sók terápiás rendszerének atyja?
Dr. med. Wilhelm Heinrich Schüssler 1821. augusztus 21-én született Németországban. A család szerény anyagi körülményei miatt megélhetését sokáig nyelvek tanításával biztosította.
Annak ellenére, hogy nem volt lehetősége rendszeres iskolai tanulmányokra, mégis számos antik és élı nyelvet sajátított el.
30 éves korában egyik testvére anyagi segítségével kezdhette meg orvosi tanulmányait. Mivel korábban nem volt lehetısége az érettségi vizsgákra, így az orvosi diploma átvételekor 1857- ben, mely az érettségi vizsgáival is egybeesett, a következı szavakkal gratulált neki a rektor:
„Doktor Úr, kiváló eredménnyel zárta az érettségi vizsgáit!”. Elgondolkodtató, hogy mennyire nem szokványos életút!
Érdeklődése már korán a homeopátia felé fordult, és diplomája megszerzése után teljes mértékben homeopátiával kezelte betegeit. Homeopátiás közleményeivel sokat tett a homeopátia általános elfogadtatásáért is. Később azonban kritikai hangok is megjelentek nála, és egy olyan terápiás rendszerre vágyott, mely egyszerűbb, áttekinthetıbb, de ugyanakkor ugyanolyan hatékony, mint a homeopátia. Széles látókörű, gondolkodó, és kutató emberként nyitott szemmel járt a tudomány világában.
Feltette a kérdést, hogy vajon mi a különböző betegségek elsődleges oka. A biokémia sók tanának kialakulását saját megfigyelésein kívül a holland származású fiziológus, Jacob Moleschott 1852-ben az „Az élet körforgása” címő művében megjelent ásványi sókról (anorganikus sók) szóló értekezése, és R. Virchow Sejtkórtan című műve befolyásolták elsődlegesen. Schüssler egyetértett Virchow-val abban, hogy minden életfolyamat, illetve minden szervekben és szövetekben bekövetkezett elváltozás oka a sejtek szintjén keresendő. Ezzel a betegségek keletkezését és lényegét a sejtek élettani vagy patológiai működésére vezethette vissza.
A felismerés, hogy a sejtek normális tevékenysége az anorganikus sók megfelelő mennyiségétél függ, Schüssler számára az első lépést jelentette biokémiai terápiás rendszerének felépítéséhez. A betegségek elsődleges okaként a szervetlen sók tényleges, vagy relatív hiányát jelölte meg. A terápia ennek megfelelően számára azt jelentette, hogy a különböző betegségeknél az anorganikus anyagok hiányát kívülről kell pótolni.
Schüssler terápiás rendszere azonban nem direkt szubsztitúciós (helyettesítő) terápia, hanem ingerterápia a szervezet, a sejtek számára. Azaz nem a tényleges hiányt pótolja, hanem azt az ingert adja meg a szervezet számára, hogy mit kell tennie, hogy rendezni tudja az ásványi-só hiányos állapotot. A Schüssler által kiemelt ásványi sók összetevőit, a tudomány jelenleg a makro, illetve a mikroelemek között tartja számon, azaz a szervezet számára elengedhetetlenül fontos ásványi anyagok. Ebből is látszik, hogy Schüssler fantasztikus megfigyelő és klinikus volt. Számára sokkal hamarabb nyilvánvalóvá váltak olyan összefüggések, melyet a tudomány csak később fedezett fel. Azonban az idők során változó tudományos megismerés nem változtatott terápiás rendszere érvényességén, melyet mintegy 130 év óta sokan megtapasztalhattak.
A Schüssler-féle terápia gyakorlatilag az alapító gyógyító munkásságát tükrözi mind a mai napig, abból semmit sem kellett elhagyni vagy lényegesen megváltoztatni, sőt ezzel éppen ellentétesen dr. Schüssler számos olyan terápiás összefüggésre rámutatott, melyek érvényességének bizonyíthatósága csak sokkal később vált lehetségessé.
A tizenkét Schüssler-só
Az akkori idők megismerési szintje alapján dr. Schüssler 12, a vérben és a szövetekben előforduló ásványi sót állított terápiás rendszere középpontjába. Ezeket az ásványi sókat funkcionális (élettani működéseket befolyásoló) szereknek nevezte el, mert ezek mindegyike a szervek és szövetek meghatározott működéseit képesek befolyásolni.
A funkcionális szerek a következők:
1. Calcium fluoratum
(folypát – kalcium-fluorid – CaF2)
2. Calcium phosphoricum
(foszforsavas mész – kalcium-foszfát – CaHPO4 x 2H2O)
3. Ferrum phosphoricum
(vas-foszfát – FePO4 x 4 H2O)
4. Kalium chloratum
(kálium-klorid – KCl)
5. Kalium phosphoricum
(kálium-foszfát – KH2PO4)
6. Kalium sulphuricum
(kálium-szulfát – K2SO4)
7. Magnesium phosphoricum
(magnézium-foszfát – MgHPO4 x 3H2O)
8. Natrium chloratum
(nátrium-klorid – konyhasó – NaCl)
9. Natrium phosphoricum
(nátrium-foszfát – Na2HPO4 x 12H2O)
10. Natrium sulphuricum
(nátrium-szulfát – Glauber-só – Na2SO4)
11. Silicea
(kvarc – kovasav – SiO2 x H2O)
12. Calcium sulphuricum
(kalcium-szulfát – gipsz – CaSO4 x 2H2O)
Forrás: Homeopátiás Baráti Kör